A gyermek önbecsülése nem csupán az önbizalma, hanem az az alap, amelyre felépül a világról alkotott képe, a nehézségek leküzdésének képessége, a célok elérése és a harmonikus kapcsolatok kialakítása a környezettel. Olyan, mint egy vékony szál, amely számos tényezőből fonódik össze: a szavakból, amelyeket a gyermek magáról hall, abból, ahogyan felnőttek észlelik sikereit és kudarcait, az összehasonlításokból, amelyeket akaratlanul is tesz. A szülők az első és legfontosabb tükrök, amelyekben a gyermek megtanulja látni önmagát. És attól függ, mit mutatnak, hogy a gyermek magabiztosan nő-e fel, vagy egész életében küzdeni fog a kételyekkel.
Mi befolyásolja a gyermek önbecsülését?
Az önbecsülés nem jön létre a semmiből. Számos elem alkotja:
- Szülői hozzáállás. Ha a gyermek érzi, hogy nem a teljesítményéért, hanem egyszerűen önmagáért szeretik és értékelik, magabiztosan nő fel. Ha viszont csak szemrehányásokat és összehasonlításokat hall, önbecsülése meginog, mint egy kártyavár.
- Sikerek és kudarcok. Minden gyermek átéli kis győzelmeit és vereségeit. Ahogyan a felnőttek reagálnak ezekre, formálja az önmagához való viszonyát: a kudarcokat a feladás okaként fogja-e fel, vagy lehetőségként az újbóli próbálkozásra.
- A környezet visszajelzése. Ha a szülők és a fontos felnőttek támogatják a gyermeket, segítenek neki látni az erősségeit, magabiztosan nő fel. Ha viszont kritizálják támogatás nélkül, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan dicsérik, az irreálisan magas vagy alacsony önbecsüléshez vezethet.
- Összehasonlítás másokkal. A gyerekek gyakran nézik kortársaikat, tanáraikat, szüleiket, és próbálják megérteni, hol helyezkednek el ezen a „sikerlépcsőn”. Ha az összehasonlítás hasznos – motivál, inspirál – az egyik dolog. De ha azt az érzést kelti benne, hogy „rosszabb, mint mások”, akkor ez aláássa az önmagába vetett hitet.
Hogyan támogassuk az egészséges önbecsülést?
- Feltétel nélküli szeretet és elfogadás
A gyermeknek tudnia kell: nem az ötösökért, nem a sporteredményekért, sőt még a jó viselkedésért sem szeretik. Azért szeretik, mert ő van. Mondják ezt ki hangosan: „Te vagy nekem a legdrágább ember”, „Mindig szeretlek, még akkor is, ha hibázol”. Ez biztonságérzetet és belső nyugalmat teremt. - Megfelelő dicséret
Fontos nemcsak az eredményt, hanem az erőfeszítést is megdicsérni. Ha azt mondjuk a gyermeknek: „Te vagy a legokosabb!” vagy „Te vagy a legjobb!”, akkor elkezdhet félni a hibáktól, hogy ne veszítse el ezt a státuszt. Sokkal jobb hangsúlyozni az erőfeszítéseit: „Tetszik, ahogy igyekszel”, „Ma sok mindent megtanultál”, „Látom, hogy keményen dolgoztál ezen”. Így a gyermek megérti, hogy az érték a munkájában rejlik, nem az ideális eredményben. - Támogatás a nehézségekben
A hibák az út részei, és a gyermeknek tudnia kell, hogy joga van hozzájuk. Ha minden kudarcáért kritizálják, félni fog új dolgokat kipróbálni. A „Megint semmi sem sikerült!” helyett jobb azt mondani: „Nem baj, próbáljuk meg újra”, „Mit lehetne másképp csinálni?”. Ez megtanítja a gyermeket a nehézségeket a sikerhez vezető lépésekként, nem pedig akadályokként felfogni. - Önállóság fejlesztése
Minden alkalommal, amikor a gyermek kis döntéseket hoz – mit vegyen fel, melyik játékot vigye magával, hogyan teljesítse a feladatot – magabiztosabbá válik. Engedjék meg neki választani, bízzanak rá elvégezhető feladatokat. Még ha nem is úgy csinálja, ahogyan Önök szeretnék, az érzés, hogy „tudom csinálni”, növekedni fog. - Kerüljük az összehasonlításokat
„Nézd, milyen szépen rajzol Mása, és te mit?” – ilyen szavak nem inspirálnak, hanem aláássák az önbizalmat. Ehelyett jobb, ha a gyermeket önmagához hasonlítjuk: „Milyen nagyra nőttél! Emlékszel, milyen nehéz volt neked olvasni? És most már magadtól olvasol!” Ez segít neki észrevenni a saját fejlődését és büszke lenni magára. - Mutassanak példát
A gyerekek másolni szokták a szüleiket. Ha az anya azt mondja magáról: „Ó, én olyan ügyetlen vagyok!” vagy „Én semmit sem tudok!”, a gyermek átveszi ezt a gondolkodásmódot. Mutassák meg, mennyire fontos értékelni önmagukat: „Hibáztam, de újra próbálom”, „Büszke vagyok arra, amit ma tettem”. Ez megtanítja a gyermeket saját magához tisztelettel viszonyulni.
Mi árthat az önbecsülésnek?
- Állandó kritika („Mindig mindent rosszul csinálsz!”);
- Megalázás és kigúnyolás („Te aztán tényleg semmit sem értesz?”);
- Túl magas elvárások („A legjobbnak kell lenned!”);
- A sikerek figyelmen kívül hagyása („És akkor mi van, ez csak egy semmiség”);
- Túlzott gondoskodás, amely nem teszi lehetővé az önállóság megnyilvánulását.
Befejezés
Az egészséges önbecsülés kialakítása olyan folyamat, amely türelmet, szeretetet és bölcsességet igényel. A szülők a támogatás, az inspiráció és az önbizalom forrásai lehetnek a gyermek számára. A legfontosabb, hogy ne felejtsük el, hogy minden gyermek egyedi, és fontos számára tudnia, hogy értékes, egyszerűen azért, mert van, feltételek nélkül.
Amikor a gyermek hisz önmagában, bátorrá, nyitottá az új dolgokra, kész próbálkozni, hibázni és előrehaladni. Azt jelenti – boldog lesz. És hát nem ezt szeretnénk mindannyian a gyermekeinknek?
